3 pjesme na mađarskom jeziku
ORRBAN A POR
Saját testemben
egyre tehetetlenebbnek és nehezebbnek
találom elfelejteni a végtelen
sötétség részeit.
Áthatol a kifürkészhetetlen.
A tetőpont az esés
végén található.
Újra siratom
az éhes boldogság a plexusban,
az emlékeket görgetve.
Alávetem magam a gravitáció erejének.
Ahogy nyitott tenyeremmel
megérintem nem létező melleidet,
lerázva az orromról
a port.
LEVIATÁN
A sötétben ébrednek
az álmos baglyok
hallgatásba burkolózva,
szemeiket a vörös holdra
szegezve,
moha
északkelet
és a te habozásodnak
az illátaban.
Amikor néha a szégyen
át is ugrik rajtad
éjszakákon át
hívnak engem
könyökeim
az idő homokjába ütköznek.
Ferde fiatalságunk
szaggatott vonalai
ütköznek össze.
Fordítsd meg az időt kőműves
hogy másoktól faragják
amit nekünk ígértek.
Fogoly vagyok a lépcsőzetes,
széthulló lépésekben.
Alexandra,
én vagyok a Leviatán.
MÈHEK
A mulandóság méhei
mézport dobálnak
a szélbe
A szemek merengő
kaptárokat
esznek
Vajon a villanydrótokon
lévő madarak
átélik a mormota
napjainkat,
vagy valószínűbb, hogy szárnyaikban
érzik mi az, hogy
szabadság.
Pjesme prevela na mađarski jezik književnica Jovana Večić.

Коментари
Постави коментар