3 pjesme na mađarskom jeziku

 ORRBAN A POR 


Saját testemben

egyre tehetetlenebbnek és nehezebbnek

találom elfelejteni a végtelen

sötétség részeit.

Áthatol a kifürkészhetetlen.

A tetőpont az esés

végén található.

Újra siratom

az éhes boldogság a plexusban,

az emlékeket görgetve.

Alávetem magam a gravitáció erejének.

Ahogy nyitott tenyeremmel

megérintem nem létező melleidet,

lerázva az orromról

a port.




LEVIATÁN 


A sötétben ébrednek

az álmos baglyok

hallgatásba burkolózva,

szemeiket a vörös holdra

szegezve,

moha

északkelet

és a te habozásodnak

az illátaban.

Amikor néha a szégyen

át is ugrik rajtad

éjszakákon át

hívnak engem

könyökeim

az idő homokjába ütköznek.

Ferde fiatalságunk

szaggatott vonalai

ütköznek össze.

Fordítsd meg az időt kőműves

hogy másoktól faragják

amit nekünk ígértek.


Fogoly vagyok a lépcsőzetes,

széthulló lépésekben.


Alexandra,

én vagyok a Leviatán.


MÈHEK 


A mulandóság méhei

mézport dobálnak

a szélbe


A szemek merengő

kaptárokat

esznek


Vajon a villanydrótokon

lévő madarak

átélik a mormota

napjainkat,

vagy valószínűbb, hogy szárnyaikban

érzik mi az, hogy

szabadság.


Pjesme prevela na mađarski jezik književnica Jovana Večić.


Коментари

Популарни постови са овог блога

Premio Letterario Nazionale Gazzetta dal Tacco- 2 pjesme na italijaskom i pohvala

DNEVNIK UNUTARNJEG IZGNANSTVA - ESEJ MILJANA NIKOLIĆA

Premio di poesia Ponte Alferno- 3 pjesme na italijanskom i pohvala